Az idegenforgalmi látványosságokban gazdag Miskolctapolca egyik szép helyén, a Brassói utcában találjuk meg a Jézus Szíve nevet viselő sziklakápolnát.
Ennek a kedves helynek a felszentelése a huszadik század első felében történt, egészen pontosan 1935-ben.
Az ezt megelőző esztendőben tett látogatást a kápolnában egy szerzetes, a ferencesek tagja, az Erdély területén született Szabó Pius. Barátja, Pataky Rudolf fogadta őt, aki tagja volt a képviselőtestületnek, mely Miskolc város irányításáért volt felelős akkoriban. Pataky Rudolf tulajdonát képezte az a birtok, amit Verebes-tanyának neveztek. Itt tufába vájt barlangok helyezkedtek el. Ezeket juhhodályként hasznosították abban az időben.
Az esperesnek elnyerte tetszését ez a terület. Innen szép látványt nyújtottak a környező hegyek. Ez is közrejátszott a fejében megszülető gondolatban, mely elsősorban arra irányult, hogy nagyszerű lenne kialakítani a kőbarlangból egy kápolnát, ami az ide látogató emberek számára kiválóan megfelelne.
A munkálatok kezdésére Pataky Rudolf rendelkezésére bocsájtott egy nagyobb földszakaszt, mely közel 700 négyszögölt ölelt fel. Az előzetes tervezéssel Menner László építőmestert bízták meg. Ő is helyi születésű volt, jól ismerte a környezetet. Először, a már korábban itt lévő nyílásokat nagyobbá alakították, ezáltal megfelelőbbé váltak az adott célra. Kezdetben az alaprész ötven négyzetméter alatt volt és a magasság sem lehetett 180-190 cm-nél több. Ez a hely megfelelt az előzetesen tervezett kápolna kialakításához. Iglói Gyula a barlang belső területéről jegyezte fel a méreteket egyik írásában. Ennek alapján magasságát és szélességét egybevetve kb: 170 négyzetméteres támfallal számolhattak. Erre helyezték el a főbejáratot. A barlang belső területét egymást keresztező kisebb alagutak alakították ékessé a kőzetnek köszönhetően. Szinte már művészi szintet mutattak ezek a nyílások.
A kápolna megalkotásában legnagyobb szerepet vállalt, fent említett személyek számára eredetileg temetkezési területet is szerettek volna itt létrehozni. Az oltár melletti rész szolgált volna erre a célra, ám ez a későbbiek folyamán nem valósult meg.
A szobrokat, melyeket a templomban találhatunk, Máriahegyi János, Budapestről származó mesterszobrász alkotta meg és a templomnak juttatta ellenszolgáltatás nélkül. A szentképeket Meilinger Jenő neves festő örökítette meg az utókor számára. A csillagmintájú boltíveket Kun József, a szobrászművészet mestere készítette el kitűnő minőségben. A kereszt, mely műkőből áll a fal felső részén, ugyancsak az ő személyes munkáját dicséri. A szemre is tetszetős kaput Süveges Árpád állította elő, aki a lakatos munkák területén vívott ki magának ismert nevet. A harangokat Szlezák László mester öntötte.
A kápolna boltíves kiképzésű főhajójának mérete eléri a huszonöt métert is. A mellékoltár a jobb, míg a zenekórus vele szemben a másik oldalon kapott helyet. A csarnok első részében, az előtérben pedig a szobrokat csodálhatjuk meg. Amikor teljes egészében átadásra került a templom, az építési munkálatok akkor sem álltak le. Körbeásták a templomhajót, körültekintő munkát végezve, így a folyosó a kápolna körül 1940-re hiánytalanul készen volt.
Jelentős sérüléseket szenvedett a templom a háború alatt és az újjáalakítás csak 1965-re lett befejezettek tekinthető. Ezt követően egy újabb, mindenre kiterjedő restaurálás vált szükségessé a huszadik század vége előtt öt évvel. Ebben az időszakban adták át a székely kaput, mely bejáratként szolgál, megemlékezve ezzel Szabó Piusz páterről.
Reméljük, sikerült meggyőznünk róla, hogy ha Miskolcon jár, érdemes tennie egy látogatást a miskolctapolcai sziklakápolnába.
|
EGÉSZSÉGES ERDEI KÖRNYEZET | 
